Művészet és utópia, Didi-Huberman és Fédida   Popovics Zoltán   „A kép meghatározatlan lélegzete” [le souffle indistinct de l’image] Pierre Fédida francia pszichiáter kifejezése,1 amit Georges Didi-Huberman átvesz tőle, és művészetelméletének sarkalatos fogamává tesz. A fédidai meghatározatlan lélegzetre Didi-Huberman legtöbbet a Gesztusok levegőből és kőből című szövegében hivatkozik,2 bár többször, több más helyen is visszatér rá. Ha […]

Popovics Zoltán   A „semlegesség” avagy a „neutralitás” [Neutralität] Husserl egyik legfontosabb fogalma. Olyan értelemben biztosan az egyik legfontosabb, hogy újra és újra visszatér hozzá. Más és más kontextusban újra és újra előveszi, mintegy reciklálja. Ezek közül a kontextusok közül jó pár inkább a filozófiához sorolható, a filozófia klasszikus, nagy problémáit érinti (amilyen pl. az […]

Popovics Zoltán   Husserl és a fenomenológusok döntő többsége egyetérteni látszik abban, hogy szoros kapcsolat feltételezhető a művészet és az emlékezet (Erinnerung) között, csakhogy Husserl ahhoz is ragaszkodik, hogy nem egyféle emlékezet van. Husserl már a korai szövegeiben is – például a belső időtudatról szóló előadásokban – azt állítja, hogy az emlékezet nem homogén, hogy […]