Maximalista objektumok a drone zenében, a dub technóban és a zajban

A mikrohangot2 nevezhetjük minimalistának anyagának korlátozott kiterjedése vagy hangereje miatt, ilyenek pl. Richard Chartier művei; de akár a zenei események kis száma miatt is. Egyes mikrodarabok viszont kifejezetten mozgalmasak, apró, halk gépek képét idézik, melyek mechanikus precizitással neszeznek a háttérben. Persze még a legeseménydúsabb művekben sem történik sok anyagi transzformáció. A mikrohangok minimalitása tehát azt jelenti, […]

A művész mint etnográfus

A művészi autoritás és a kultúrpolitika viszonyába történő beavatkozások közül Walter Benjamin Az alkotó mint termelője volt az egyik legjelentősebb,1 amely először előadásként hangzott el 1934 áprilisában a párizsi Fasizmuskutató Intézetben. Benjamin szövegében – Bertolt Brecht epikus színházának és a szovjet írók, többek között Szergej Tretyakov faktografikus kísérleteinek hatására – „a proletariátushoz való csatlakozásra” szólítja fel […]

A nem-esztétikai művészet – a tudománytól a konstrukcióig

Az alábbi szöveg a Cirka előző számában közölt tanulmány folytatása. Abban arról volt szó, hogyan kérdőjeleződött meg a 19. század közepén az a korábbi évtizedekben dogmává vált meggyőződés, mely szerint az esztétika tudománya művészetfilozófia lenne, és ennek megfelelően az esztétika kitüntetett, sőt egyetlen tárgya a művészet vagy a műalkotások volnának. A tanulmány Courbet Kőtörők című […]

A festészet és a zene mai viszonyai

A kortárs zene és festészet közötti analógiák nyilvánvalóak. Mindkét szférát érinti, hogy immáron széthullott a polgári társadalom második természetté szilárdult konvencionális formanyelve. Ennek antitézise az esztétikai tudatnak az a nagyrészt öntudatlan erőfeszítése, hogy áttörje az ideológia összefüggő káprázatát, és megragadja a valóságot. A képzőművészetben az imitációról való lemondásnak a zenében a tonális rendsémákról való lemondás […]

A kép elnémulása

A jelenkori képalkotást tekintve egyvalami bizonyos: a természet és a művészet viszonya benne problematikussá vált. A képekkel kapcsolatos naiv elvárásokkal szemben a művészet csalódást okoz. Ma már nem lehet megmondani, hogy mit ábrázol egy kép; jól ismerjük a művész zavarodottságát, aki képét magyarázza, végül absztrakt jelekhez és számokhoz kell folyamodnia. A művészet és a természet régi […]

Négy szempont az esztétikai határsértések képzőművészeti problémájához

A témát különféleképpen tárgyalhatjuk. Elképzelhető, hogy a megszokott vagy már eleve adott tartalmakon keresztül közelítünk hozzá, például úgy, hogy pozitív módon a pokoljelenetek és ehhez hasonlók által nyilvánvalóan föltételezett  rútságot vizsgáljuk, amely egyébként sem önmagát, sem az esztétikait, sem a szépet mint ellentétét nem kérdőjelezi meg. E pozitív módon felfogott rútsággal a következőkben nem kívánok […]

A művészeti és az esztétikai szféra különválása a 19. században

Ez a tanulmány egy hosszabb munka részlete, amelyben a művészeti és az esztétikai szféra viszonyának modern kori történetét írom meg. Nem titkolt ambícióm, hogy ebből a történeti fejtegetésből egy szisztematikus esztétikai program bontakozzon ki, amely egyrészt új megvilágításba helyezi az esztétika tudományát (tárgyát, rendeltetését, a tudományok rendszerében elfoglalt helyét), másrészt választ ad néhány kérdésre, amely […]

Nem visszaemlékezés. Művészet és emlékezés a fenomenológia felől

Husserl és a fenomenológusok döntő többsége egyetérteni látszik abban, hogy szoros kapcsolat feltételezhető a művészet és az emlékezet (Erinnerung) között, csakhogy Husserl ahhoz is ragaszkodik, hogy nem egyféle emlékezet van. Husserl már a korai szövegeiben is – például a belső időtudatról szóló előadásokban – azt állítja, hogy az emlékezet nem homogén, hogy több emlékezet is […]