John Maeda The Laws of Simplicity című könyvéről1

Nagy Emese Boglárka

 

A The Laws of Simplicity (Az egyszerűség alapelvei) című könyv szerzője, John Maeda amerikai mérnök, designer, képzőművész és egyetemi tanár. Tanulmányait a mérnöki tudományoktól a designig több területen is folytatta, majd professzorként a Massachusetts Institute of Technologyn oktatott, ahol a médialabort is vezette. Jelenleg a világ egyik vezető szoftverfejlesztő cégének, az Everbridge vállalatnak a technológiai igazgatója. Az amerikai tudományos diskurzus egyik kiemelt szereplője, számos nyilvános előadás (pl. TED) meghívott előadója.

John Maeda figyelmének fókuszában a design és a technológia kapcsolata áll. A jelenleg tárgyalt könyvében a tágan értett design tíz fő szabályát foglalja össze, amelyek a végső termék egyszerűségének megteremtéséhez szükségesek. Azonban Maeda nem egy szigorú és korlátolt szabályrendszert határozott meg, hanem sokkal inkább részletekre fókuszáló tanulmányt hozott létre.

Madea szerint a design nemcsak egy fizikai termék, hanem egy folyamat, egy szellemiség, egy attitűd. A vállalatoknak nemcsak a konkrét termékei képviselik a design folyamatát; a céget mint márkát ugyanolyan keretek és szempontok szerint kell tervezni és építeni, ahogy egy asztal vagy telefon tervét. A vállalati kommunikációnak és a cégek marketing stratégiájának pontosan ugyanazokat a szempontokat kell követnie az eladhatóság érdekében, mint a hétköznapi tárgyaknak. Egy globális világban törekedni kell egy globális vizuális nyelv létrehozására is, mivel a nagyvállalatok nem lokális, hanem nemzetközi közönséget céloznak meg. A technika fejlődésével és az internet elterjedésével létrejött egy összekötő kapocs a világ legkülönböző pontjai között. Ha pozitívan közelítjük meg a kérdést, akkor azt is állíthatjuk, hogy az internet demokratizál és egységesít. Ezt az egységességet a kapitalizmus természetesen kihasználja. A fogyasztói célcsoport sokkal diverzebb összetételű, nagyobb létszámú, mint eddig valaha. Azonban a hirdetés csatornái szinte mindenhol az internetre korlátozódnak, ahol egy bizonyos fokig feloldódnak a kulturális különbségek, és mindenki egyenrangúan van megszólítva. A megszólítás módja pedig milyen legyen, ha nem egyszerű?

Ha valami egyszerű és kompakt, akkor kevésbé félreérthető, azaz egyértelmű és tiszta. John Maeda Az egyszerűség alapelvei c. könyvében az egyszerűség fogalmának különböző rétegeit vizsgálja, hétköznapi példákon keresztül mutatja be a tíz általa legfontosabbnak tartott olvasatot.

1. REDUKCIÓ – A legkönnyebb út az egyszerűség eléréséhez, a tudatos redukción keresztül vezet. Az első szabály abból az előítéletből táplálkozik, hogy az emberi léptéknél nagyobb tárgyakat végtelenül komplexnek gondoljuk. Ezzel szemben a kisebb tárgyakkal, mint például a háztartási eszközökkel kapcsolatban nincsenek óriási elvárásaink. A technikai fejlődésnek és a chipes adattárolásnak köszönhetően azonban ma már a legkisebb tárgyaink jóval fejlettebbek és komplexebbek, mint a nagyobb kiterjedésű objektumok. Erre példának Maeda a számítógép fejlődését hozta, ami a több tíz négyzetméteres nagyságútól eljutott a kézfej méretű okostelefonokig. A mérettel kapcsolatos előítéletek azonban továbbra is bennünk élnek, ezért minden kisebb, de mégis összetett tárgy meglepően hat.

A redukciónál az egyszerűség fogalma nem a tárgy összetettségének mértékében rejlik, hanem a használhatóság és hozzáférhetőség megkönnyítésében. A tudatos redukció nem más, mint a komplex nagy egység összesűrítése, a prioritások mentén való szelekciója és esszenciálissá tétele. A folyamat végére így egy, a lényegre sűrített és fókuszált eredményt kapunk. A kérdés ilyenkor azonban az: mit tartunk meg és mit engedjünk el, melyek a prioritások?

Az egyszerűség szolgálatába állított formai követelmények további elemeit Maeda a SHE betűszóval foglalta össze. S–Shrink H–Hide E–Embody. A zsugorítás általában elsősorban technikai kérdés, ahogy fejlődik a technikai apparátus, úgy zsugorodnak tárgyaink, és egyértelmű, hogy minél kisebb, könnyebb és kompaktabb valami, annál jobb. Azonban, ha a technikai körülmények nem adottak, a formaképzésnél bizonyos elemek kiemelésével vagy például áramvonalas kialakítással leplezhetjük ezt a típusú hátrányt. Az arányokkal való játékkal és formai töréssel olyan vizuális torzításokat érhetünk el, amelyek illuzórikus módon kisebbnek mutatják tárgyainkat.

A megtestesítés fogalma a branden keresztül érvényesül. Itt nem fizikai, hanem szellemi redukció szükséges. A tárgyak teleológiája a tervezési folyamatok kezdeténél meghatározott. Az, hogy az adott tárgynak mi a célja, és milyen társadalmi csoportnak vagy csoportoknak készül, az a tervezés első állomása. A fogyasztónak a termék üzenetét és társadalmi rendeltetését tisztán értenie kell. Például: „Én a legújabb iPhone készülék vagyok, esztétikailag meggyőző, láthatóan minőségi, engem csak bizonyos emberek kaphatnak meg”. A márkaépítés a vállalati kommunikációban éppolyan, mint a márka egyes termékeinél. Ahhoz, hogy egy brand piacképes legyen, egyértelműen megfogalmazott célok kellenek, ami újból visszavezet minket a redukcióhoz.

2. RENDSZEREZÉS – Rendszerezve minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. A rendszerezés szorosan kapcsolódik az első ponthoz. Az első és legfontosabb, hogy kitaláljuk, mi legyen az elvrendszer, ami szerint kategorizáljuk az adatokat. Az ember természeténél fogva csoportokba rendezi az általa felfogott világ ingereit, legyenek ezek absztrakt vagy kevésbé absztrakt dolgok. Ha nagyobb, átfogó halmazokat hozunk létre, megkönnyítjük a fogyasztó dolgát, mert kevesebb alternatívából sokkal könnyebben választ. Tervezői oldalról nézve: minél jobban csoportosítottak az ismeretek, annál könnyebb átlátni és fejleszteni a tervet. A kérdés az: Mi passzol mivel? A lehetséges válaszokat erre a SLIP-metódus szerint adjuk meg: S–Sort, L–Label, I–Integrate, P–Prioritize.

3. IDŐ – Ha időt spórolunk, minden egyszerűbb lesz. Az idő a kortárs kultúránkban kincs. A legtöbb embernek az élete percre pontosan előre be van osztva, így nem szabad az időt vesztegetni. A várakozás frusztrációt okoz az emberekben, és a designer feladata ennek a frusztrációnak a csökkentése vagy teljes megszűntetése. A gyártók feladata a felhasználási idő optimalális gyorsítása és/vagy a figyelem elterelése a várakozás aktusáról. A figyelemelterelés lényege, hogy percben talán ugyanannyi időt töltünk el egy folyamattal, azonban a relatív időérzékelés miatt mégis rövidebbnek érezzük azt. A helyzet hasonló, mint az első kettő pontnál: vagy technikailag valós térben és időben egyszerűsítjük, tehát redukáljuk a terméket, vagy annak az érzetét stratégiai úton érjük el.

4. TANULÁS – A tudás mindent leegyszerűsít. A tudás a kényelem feltétele és a kényelem elősegíti az egyszerűséget. A tanulás legfontosabb része az ismétlés, az ismétlés során az információt újra végiggondoljuk, egyre koncentráltabbá és esszenciálisabbá válik a közvetített adat. Az ismétléssel az információ fontosságát hangsúlyozzuk, a lényeg beivódik az emlékezetbe. A reklámipar is az ismétlés pszichológiáján alapszik, a repetitív módon megjelenő termék vagy brand és annak a vizuális és/vagy audiális megjelenése, tehát a közvetített hangulat rögzül. Amikor vásárlásra kerül a sor, az ember az általa ismertet keresi, mert az a komfortos számára. Maeda itt szintén a számítógépeket hozza példának. A Google-keresőrendszer segítségével ma már szinte bármire választ kaphatunk, azonban tudnunk kell, hogyan tegyük fel a kérdést. Minél jobban ismerjük valaminek a működését, annál jobban tudjuk kihasználni az általa adott lehetőségeket.

5. KÜLÖNBSÉGEK – Az egyszerű és a komplex kölcsönösen kiegészítik egymást. Az ember mindig ellentétpárokban, bináris kódokban próbál gondolkozni. Ahhoz, hogy valamit definiálni tudjunk, ismernünk kell, hogy mi az, amiben más, és mi az, amiben egyedi mintákat mutat. Itt újból előkerül a rendszerezés szabálya. Ha a vizsgált szempontok alapján két dolognak a rendeltetése, esztétikája, minősége, közönsége ellentétes ismérveket mutat, akkor ellentétpárba állíthatók.

Az egyszerű fogalma semmit nem jelent a komplex fogalma nélkül. Ha nem tudom semmihez viszonyítani, akkor meghatározni sem tudom a tárgyat. Ha minden egyszerű, semmi sem egyszerű.

6. KONTEXTUS – Ami lényegtelennek tűnik, az biztosan nem lényegtelen. A korábbi pontokra visszautalva, az egyszerűség lényege, hogy leplezi a komplexitást, redukcióval és rendszerezéssel. Így számunkra a kész produktum szimplának hat, attól függetlenül, hogy mégis mennyi erőforrást áldoztak rá és milyen a tárgy valós komplexitása.

Aki designkultúra-tudománnyal foglalkozik pontosan tudja, hogy tárgyaink elválaszthatatlanok a környezettől és kontextustól. Semmi sem „lebeg” önmagában, mindennek megvan a maga története, helye és hangulata. Maeda egyik barátja egy vacsorán azt mondta: „ennek az ételnek az ízét meghatározza a szoba, amiben ülünk”. Ez az egy mondat tökéletesen példázza a kontextus lényegét. A tér, a színek, a hangok, a lokáció, a minket körülvevő emberek, illatok mind befolyásolják az adott produktum saját jelentését és élményét. Mit jelenthet az egyszerűség a kontextusra vonatkoztatva?

John Maeda szerint a mérnök és a designer tervezési attitűdje többek között abban tér el, hogy a designer nem fél a teret a kompozíció részének tekinteni. A fehér, üresen hagyott, kitöltetlen részek segítenek a koncentrációban, és figyelemfelhívó erővel hatnak a központi tárgyra. A túl sok ingerben a lényeg elvész, ezért kell teret adni. Itt újból a redukció kerül elő, ha az információ terjedelmét csökkentenünk kell, akkor esszenciális sűrítésre van szükségünk. Az esszenciális üzenetről a körítés kvázi le van hámozva, és ezért sokkal hatásosabb. De mégis mennyi teret adhatunk a befogadónak? A tudás szabálya itt is érvényes: amit ismerek, az komfortos számomra, amit nem ismerek az frusztráló. Ha túl sok teret adunk a befogadónak, akkor a járatlan úton elveszhet, viszont az ismerős kapaszkodók segíthetnek az értelmezésben. A metaforikus mankók segítségével érti a produktumot, de a járatlan jelenléte miatt mégis a produktum nyújtotta élményt újdonságnak érzékeli. A designfolyamat egyik legnehezebb része az ismerős és ismeretlen egyensúlyának megtalálása.

7. EMÓCIÓ – Minél több az érzelem, annál jobb. Még nem esett szó arról, hogy kik valójában a befogadók. A befogadók emberek. Az emberek reakciója a legtöbbször ösztönös és intuitív. A kulturális és szociális háttér és az individuális minőségek minden emberben külön-külön ízlést formálnak. Természetesen rengeteg az átfedés, az ízlés folyamatosan változhat, de nem létezik olyan tárgy, szolgáltatás, ideológia, ami mindenkinek egyezményesen tetszik. Az egyszerűség azonban itt is megoldás a problémára. Az egyszerű tárgyak elég sematikusak ahhoz, hogy alapként tekintsünk rájuk, és a Gestalt-pszichológia alapján vagy ténylegesen kiegészítsük. Például a telefontokok, nemcsak védelmet biztosítanak a készüléknek, hanem lehetőség adnak arra, hogy önkifejezési eszközzé váljanak. A személyesség és különlegesség érzése minden ember számára fontos. Van, aki a végletekig redukált formák elkötelezettje, és a keveset a lehető legteljesebbnek látja, és van, akinek nem elég a Gestalt-pszichológia adta szellemi kiegészítés, és fizikai formában kell valami eltérő és különleges elemet keresnie. A piac, mivel ismeri az embereket (az adatoknak köszönhetően egyre jobban) rengeteg kiegészítő opcióval szolgál. A soknak nem kell még több, az egyszerűt könnyebb személyre szabni. Azzal, hogy az egyszerűség lehetőséget ad a személyessé tétel gesztusára, sokkal többet ad.

8. BIZALOM – Az egyszerűség bizalmat ébreszt. A bizalom a tudáshoz és az ismeret kérdésköréhez kapcsolódik. A bizalomban benne rejlik a kényelmesség és a biztonság. A piac a biztonság érzetét a garanciavállalással vagy a kicserélhetőséggel teremti meg a legtöbbször. A csere lehetőségének tudata megnyugtat minket, mert tudjuk, hogy nem kell végleges döntést hoznunk, minden visszavonható. A csere és a garancia két olyan üzleti stratégiai fogás, ami a fogyasztókat vonzza. Akár egy barátnál, itt is igaz, hogy minél jobban bízunk valakiben, annál több információt osztunk meg vele, azaz az egyre pontosabb megismerés lehetőségét kínáljuk. A profitorientált nagyvállalatoknak nem létezik értékesebb információ a fogyasztók adatainál. Az algoritmus egy idő után tudja, milyen stílus tetszik nekünk, milyen a hangulatunk, kik a barátaink, hol töltjük a legtöbb időt, akár fizikai, akár a digitális térben értve.

Itt következik az ambivalencia: Minél több adatot tud rólunk a rendszer, annál kevesebb dolgunk van nekünk, és egyszerűbb az életünk, de közben megadjuk magunkat a befolyásolás lehetőségének. Kérdés az, hogy hol húzzuk meg a határokat? Mi fontosabb számunkra a kényelem vagy a tudatosság?

9. KUDARC – Bizonyos dolgokat nem lehet leegyszerűsíteni. Nem lehet minden egyszerű, és nem is kell annak lennie. Komplexitás nélkül nincsen egyszerűség. Ha kikerülhetetlen falakba ütközünk, be kell látnunk, hogy nem lehet minden egyszerű, vagy még nem jött el az ideje a leegyszerűsítésnek.

10. A LEGFONTOSABB – Az egyszerűség lényege a nyilvánvaló sűrítése és értelemmel való felruházása. Az utolsó szabályban három kulcsfontosságú fogalmat kapunk. Az első kulcs a távolság. A több kevesebbnek tűnik, ha távolabbra helyezzük. Minden viszonyítás kérdése. A második a nyitottság. A nyitottság enyhíti az összetettséget. Ahogy a kortárs kultúrában, a designban is elengedhetetlenné vált a transzparencia. Ez visszakapcsol minket a bizalom és a tudás tényezőihez. A traszparenciához egyszerű és egyértelmű üzenetek szükségesek. Az persze kérdéses, hogy mennyire őszinte vagy félrevezető az adott állítás. A digitális világ a nyitott forráskódokkal lehetőséget biztosít a szélesebb körű eléréshez, így a szolgáltatások egy része ingyenesen használható, legalábbis egyelőre. A harmadik és egyben utolsó pont az erő. Itt az első számú probléma az energiaválság és az erőforráshiány. A technológiai ipar a körülményekhez igazodva újabb irányelveket határoz meg: kevesebb energiát kell használni sokkal okosabban. Az erőforrásokat és az energiát tudatosan és hatékonyan kell felhasználni, nincs lehetőség pazarlásra.

John Maeda Az egyszerűség alapelvei című, eredetileg 2006-ban angolul a Massathusetts Institute of Technology kiadásában megjelent, több nyelvre lefordított könyvében az egyszerűség fogalmát nemcsak a szabályokon keresztül ismertette, hanem egyben rendkívül konzekvens, tiszta és könnyen érthető módon definiálta is. A szakterminusok halmozása helyett inkább a minél szélesebb spektrumú információ átadását helyezte a középpontba. Minden egyes szabály lényegét valamilyen hétköznapi és személyes példával támasztotta alá, amely nemcsak érthetőbbé, de olvasmányosabbá és képletesebbé is tette a szöveget. A könyv egy tiszta keretes szerkezetet követ, a bevezető minden releváns és meghatározó gondolatot tartalmaz. Az egyszerűség esztétikai és szellemi minőségének a jelen korunkban betöltött szerepéről és annak lehetséges eredőiről ír, amelyek elsősorban a fogyasztói társadalomban és az üzleti döntésekben keresendők. A könyv mellett Maeda egy weboldalt is létrehozott, amelyen a későbbiekben további publikációkat oszt meg a témával és az design területén értett egyszerűséggel kapcsolatban.

 

1 John Maeda, The Laws of Simplicity. Design, Technology, Business, MIT Press, 2006. 128 o.