A festészet és a zene mai viszonyai

A kortárs zene és festészet közötti analógiák nyilvánvalóak. Mindkét szférát érinti, hogy immáron széthullott a polgári társadalom második természetté szilárdult konvencionális formanyelve. Ennek antitézise az esztétikai tudatnak az a nagyrészt öntudatlan erőfeszítése, hogy áttörje az ideológia összefüggő káprázatát, és megragadja a valóságot. A képzőművészetben az imitációról való lemondásnak a zenében a tonális rendsémákról való lemondás […]

A kép elnémulása

A jelenkori képalkotást tekintve egyvalami bizonyos: a természet és a művészet viszonya benne problematikussá vált. A képekkel kapcsolatos naiv elvárásokkal szemben a művészet csalódást okoz. Ma már nem lehet megmondani, hogy mit ábrázol egy kép; jól ismerjük a művész zavarodottságát, aki képét magyarázza, végül absztrakt jelekhez és számokhoz kell folyamodnia. A művészet és a természet régi […]

Négy szempont az esztétikai határsértések képzőművészeti problémájához

A témát különféleképpen tárgyalhatjuk. Elképzelhető, hogy a megszokott vagy már eleve adott tartalmakon keresztül közelítünk hozzá, például úgy, hogy pozitív módon a pokoljelenetek és ehhez hasonlók által nyilvánvalóan föltételezett  rútságot vizsgáljuk, amely egyébként sem önmagát, sem az esztétikait, sem a szépet mint ellentétét nem kérdőjelezi meg. E pozitív módon felfogott rútsággal a következőkben nem kívánok […]

A művészeti és az esztétikai szféra különválása a 19. században

Ez a tanulmány egy hosszabb munka részlete, amelyben a művészeti és az esztétikai szféra viszonyának modern kori történetét írom meg. Nem titkolt ambícióm, hogy ebből a történeti fejtegetésből egy szisztematikus esztétikai program bontakozzon ki, amely egyrészt új megvilágításba helyezi az esztétika tudományát (tárgyát, rendeltetését, a tudományok rendszerében elfoglalt helyét), másrészt választ ad néhány kérdésre, amely […]

Nem visszaemlékezés. Művészet és emlékezés a fenomenológia felől

Husserl és a fenomenológusok döntő többsége egyetérteni látszik abban, hogy szoros kapcsolat feltételezhető a művészet és az emlékezet (Erinnerung) között, csakhogy Husserl ahhoz is ragaszkodik, hogy nem egyféle emlékezet van. Husserl már a korai szövegeiben is – például a belső időtudatról szóló előadásokban – azt állítja, hogy az emlékezet nem homogén, hogy több emlékezet is […]

Ezek a nagyon komoly tréfák

Fogalmam sincs. És ez nem retorikai fordulat. Nincs egy olyan kezdő frázisom, amelyre aztán egy feltűnés nélkül elhelyezett „de” következhetne. Tényleg nem tudok semmit. Az írásnak nincsenek professzionális szabályai. Minden egyes szerző minden egyes projektnél a kezdőponton áll; nincsenek olyan mestervizsgák se, amelyek megvédhetnének a legostobább, kezdőkre valló hibáktól. Az ember mindig csak tapogatózik. Az […]

Halflings: Gift

A megszokott, hagyományosabb értelemben vett zenei formák esetében – melyeknél elképzelhető, hogy a hallgató természetes elvárása szerinti zenei események következnek be, főleg, ha még tonális is a mű – gyakran megeshet, hogy az események nem hoznak váratlan fordulatokat a darab során. A szerző így kénytelen egyre több és több esetben szándékos bizonytalanságot eszközölni a műben.1 […]

Bejáratlan terek (Balatoni platánsor) – részletek

Az utolsó körömet futottam a balatoni platánsoron, amikor egyszerre odabenn álltam egy képben. Évek óta méregettem magamban a témát, és emlékszem, akkor is eleve azért éppen ott edzettem, és azért épp naplemente előtt, hátha anaerob állapotban, az endorfin-sokk fényében meglátok vagy inkább belátok valamit – bármit, aminek segítségével a korábbi „belső megvalósíthatósági tanulmányaim”, részben tudatos […]